Azon a nyáron Parkernek gondjai akadtak az alvással.
Az áramszünetek miatt a delta-indukáló gyakran lerohadt, és ez fájdalmas és nyers tudatra ébredésekkel járt. Ezek elkerülése végett foldozott vezetékekkel, pici krokodilcsipeszekkel és fekete ragasztószalaggal összedrótozta az indukálót egy elemről működő LÉÉ deckkel. Áramkimaradás esetén az indukáló egyből belőtte a deck playback áramkörét.
A LÉÉ kazetta, amit vett, egy elhagyatott tengerparton alva kezdődik. A felvételt, mely húsz-húsz vízióból áll, egy fiatal szőke jógi készítette valami abnormálisan éles színérzékkel. A fickó pusztán azért repült Barbados-ra, hogy egy brilliáns magánstrandon szundítson egyet, és itt végezze el reggeli gyakorlatait. A kazetta áttetsző dobozában lévő mikrofilm elmagyarázta, hogy a jógi indukáló segítsége nélkül, akaratával képes magát alfából deltába vinni. Parker már két éve nem tudott indukáló nélkül aludni, így kételkedett ebben.
Csak egyszer volt képes végigülni az egészet, de mostanra már ismerte az első szubjektív öt perc minden érzetét. Úgy vélte, hogy a képsor legérdekesebb része egy jelentéktelen vágási hiba, közvetlenül a gondosan kidolgozott légzési gyakorlat kezdete után: egy gyors pillantás a fehér partra, egy cirkáló őr felismerhető alakja kezére vetett fekete géppisztollyal a drótkerítés mellett.
Míg Parker aludt, elfolyt az áram a városi hálózatból.
Az átmenet deltából delta-LÉÉ-be olyan volt, mintha egy másik testbe robbant volna be. A meghittség tompította a sokkot. Hűvös homokot érzett háta, s a hajnali szélben csupasz bokájának csapódott rongyos farmerének hajtókája. A fickó nemsokára teljesen felébredne, és hozzálátna Ardha-Matsyendra-izéjéhez; ekkor Parker már a LÉÉ deck után tapogatózott.
Hajnali három.
Csinálsz egy csésze kávét a sötétben, úgy, hogy zseblámpa mellett öntöd a forró vizet.
A hajnal rögzített álma már enyészik, más szemmel nézve egy kubai teherszállító sötét tollazata - a láthatárral együtt halványodva navigál át az öntudat szürke képernyőjén.
Hajnali három.
Hagyod, hogy a tegnap határozott, sematikus képekké rendeződjön körülötted. Amit te mondtál - amit ő mondott - figyeled, ahogy pakol - taxit hív. Akárhogy’ kevered a kártyákat, ugyanazt a nyomtatott áramköri lapot kapod, s a hieroglifák egy központi alkatrészben futnak össze: benned - ahogy állsz az esőben, és a taxisra üvöltesz.
Az eső savanyú volt, savas, majdnem húgyszínű. A taxis seggfejnek titulált, ennek ellenére kétszer fizettette meg veled a viteldíjat. Három csomagja volt. Légzőkészülékében és védőszemüvegében a pasas úgy nézett ki, mint egy hangya. Aztán elpedáloztak az esőben, és ő vissza se nézett.
Utoljára egy óriás hangyát láttál belőle, amint középső ujját nyújtja feléd.
Parker egy texasi viskótelepen látta élete első LÉÉ egységét. Súlyos konzol volt olcsó műanyagból, krómból. Egy tízdolláros becsúsztatása öt perc gimnasztikát ért szabadesésben egy svájci orbitális fürdőhelyen - egy tizenhat éves Vogue-modellel trambulinozni húsz méteres napközelben mámorító dolog egy olyan helyen, ahol könnyebb fegyvert venni, mint egy forró fürdőt.
Egy évvel később éppen New York-ban volt hamis papírokkal, amikor két menő cég első hordozható deckjei a karácsonyi bevásárlás idejére a nagyobb áruházak polcaira kerültek. A Kalifornia-szerte robbanásszerűen terjedő LÉÉ pornószínházak sohasem heverték ki ezt többé.
A holográfia is lapátra került, és a háztömbnyi Fuller-dómok, Parker gyermekkorának holotemplomai többszintes bevásárlóközpontokká lettek, vagy poros játéktermeknek adtak helyet, ahol még mindig megtalálhattad a régi konzolokat, a cigarettafüst kék ködén halványan pislogtak át a neonok: LÁTSZÓLAGOS ÉRZÉKI ÉSZLELET.
Parker most harmincévesen LÉÉ-adásokhoz ír forgatókönyveket: ő programozza az ipar emberi kameráinak szemmozgását.
A részleges elsötétítés folytatódott.
Parker a hálószobában ösztökélte Sendai Sleep Master-ének alumínium felszínét. A bekapcsolást jelző lámpa hunyorgott, majd kihúnyt. Kávéval a kézben a szekrényhez ment, melyből előző nap a lány kipakolt. A zseblámpa csóvája a szerelem nyomait kutatta a csupasz polcokon. Egy bőrszandál szakadt szíja, egy LÉÉ kazetta, egy képeslap. A képeslapon egy rózsa fehér hologram-tükre.
A konyhai mosogatónál megetette a konyhamalaccal a bőrszíjat. Az az áramhiány miatt lomhán tiltakozott, de lenyelte és megemésztette. Óvatosan hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a hologramot, és leeresztette a rejtett, forgó állkapcsokon. A malac vékony sikolyt hallatott, ahogy az acélfogak belehasítottak a laminált műanyagba, és a rózsa ezer apró darabra hullott.
Később a vetetlen ágyra ült és cigarettázott. A lány kazettája a deckben lejátszásra kész. Bizonyos nők szalagjai összezavarták, de kételkedett abban, hogy ez bizonytalanította el, s ezért nem indítja el a gépet.
A LÉÉ-használók durván negyede képtelen kényelmesen beolvadni ellenkező neműek szubjektív testérzetébe. Az évek során néhány LÉÉ színész egyre inkább hímnőssé vált, hogy megragadja a közönség e részének figyelmét.
De Angela saját kazettái sosem félemlítették meg eddig. (Mi van akkor, ha egy szeretőt vett fel?) Nem, ez nem lehet az - egyszerűen ez a kazetta egy teljesen ismeretlen univerzum. 1
Parker tizenöt éves volt, mikor szülei tanulónak szerződtették egy japán műanyagkartell amerikai leányvállalatához. Akkor szerencsésnek érezte magát, hisz a pályázók és a szerződtetett tanulók aránya roppant nagy volt. Három évig lakott keretével egy kollégiumban, minden reggel felsorakozva a vállalati himnuszt énekelték, és havonta általában legalább egyszer sikerült átkelnie a kerítésen valami lányért vagy egy útért a holodrome-ba.
Tanoncszerződése huszadik születésnapján szűnt volna meg, teljes jogú alkalmazotti státuszra alkalmasságot hagyva rá örökül. Tizenkilencedik születésnapja előtt egy héttel két lopott hitelkártyával és egy váltás ruhával utoljára mászott át a kerítésen. A kaotikus új-szeparatista rendszer összeomlása előtt három nappal érkezett Kaliforniába. San Francisco-ban szembenálló szakadár csoportok ütköztek meg, és menekültek az utcákon. A négy kölönböző ideiglenes városvezetőség egyike vagy másika olyan hatékony munkát végzett az élelem felhalmozásakor, hogy szinte semmihez sem lehetett a boltokban hozzájutni.
A forradalom utolsó éjjelét egy kiégett tucsoni külvárosban töltötte, egy New Jersey-ből való tinédzserrel szeretkezve, aki majdnem hangtalan sírógörcsök között - úgy tűnt, ezeknek semmi közük nem volt ahhoz, amit a fiú tett, vagy mondott - elmagyarázta neki saját horoszkópjának minden fordulópontját.
Évekkel később rádöbbent, hogy sohasem volt semmi ötlete arról, mi motiválta eredetileg, miért hagyta ott az iskolát.
A szalag első háromnegyedét letörölték, gyorscsévélve átsatírozod magad az üres szalag statikus ködén, hol íz és illat egybemosódik. A hangbemenet fehér zaj - az első sötét tenger hangtalansága. (A törölt kazetta huzamosabb ideig történő hallgatása hipnagógikus hallucinációkat idézhet elő.)
Parker New Mexico-ban lapult az út mentén, s éjfélkor, a csetepaté idején, nézte, hogy ég egy tank fent az országúton. Láng világította meg a szaggatott fehér vonalat, amit Tucsonból követett. A robbanás két mérföldre látszott el, a villódzás fehér íve, mely a csupasz fa száraz ágait saját fotónegatívjává változtatta az éjjeli ég előtt: szénfekete fa a magnéziumégen.
A menekültek javarésze fel volt fegyverkezve.
Texas a Golf-áramlat meleg esőitől gőzölgő viskótelepeit annak a semlegességnek köszönhette, melyet a Part elszakadási kísérleteivel szemben védett meg.
Szélben hullámzó furnérlemezből, kartonpapírból, műanyaglapokból és autóroncsok hulláiból épültek ezek a városok; olyasféle neveik voltak, mint Jump City és Sugaree, lazán értelmezett kormányokkal és területekkel, melyek állandóan változtak a feketepiac-gazdaság rejtett szeleiben.
A szövetségi és állami csapatok, melyeket a törvényen kívüli városok kisöprésére küldtek ritkán találtak bármit is. De néhány ember minden kutatás után elmulasztotta a visszajelzést. Volt, ki eladta fegyvereit, és elégette egyenruháját, míg mások túl közel kerültek ahhoz a csempészethez, melynek felderítésére kiküldték őket.
Három hónap után Parker ki akart szállni, de csak az árúk biztosítottak átjutást a katonai kordonokon. A lehetőség véletlenül adódott: egy késő délután a Dzsungel felett függő zsíros, forró füstfátyolban kószálva megbotlott, s majdnem ráesett a kiszáradt patakmederben fekvő női testre. Dühödt legyek rajzottak fel, majd telepedtek vissza ügyet sem vetve rá. A hullán bőrdzseki volt, s Parker éjszakánként fázott, így hát keresett egy hosszabb ágat.
A dzseki hátán, pontosan a bal lapocka alatt kerek lyuk lapult - egy ceruza éppen befért volna rajta. A dzseki bélése piros volt valamikor; mostanra fekete lett és megkeményedett a rászáradt vértől. A bot végén lóbálva a dzsekit elindult vizet keresni.
Végülis nem mosta ki a dzsekit - bal zsebében majdnem egy uncia kokaint talált, melyet gondosan műanyagba és átlátszó ragtapaszba bugyoláltak. A jobb zseb 15 ampulla Megacillin-D-t és egy jó harminc centis szarunyelű rugós kést rejtett. Az antibiotikum súlyának kétszeresét érte kokainban.
Markolatig vágta a kést egy odvas tuskóba - a Dzsungel fagyűjtői hagyhatták el figyelmetlenül -, és ráakasztotta a dzsekit, mely körül a legyek fáradhatatlanul köröztek.
Akkor éjjel egy hullámlemez-tetős bárban, míg azon “ügyvéd”-ek egyikére várt, akik átjárókat tartottak fenn a kordonon túlra, kipróbálta élete első LÉÉ deckjét. Ormótlan volt, csupa króm és neon, s a tulaj roppant büszke volt rá, hiszen személyesen segített a kamiont kirámolni.
“Ha a kilencvenes évek káosza radikális fordulatot tükröz a vizuális műveltség paradigmáiban, egy pre-holografikus társadalom végső elfordulását a Lascaux/Gutenberg hagyománytól, mit várhatunk ettől az új technológiától, mely az érzéki észleletek teljes spektrumának egyedi kódolásával és későbbi reprodukálásával kecsegtet?” (Rosebuck and Pierhal, Mai amerikai történelem - rendszerező áttekintés)
Gyorscsévélni a törölt szalag zúgó időtlenségén keresztül - a nő testébe. Európai napfény. Egy idegen város utcái.
Athén. Görög betűs feliratok, s a por szaga…
… és a por szaga. Az ő szemeivel nézed - gondold el, ez a nő még nem is találkozott veled, épp’ hogy csak kivergődtél Texas-ból - a szürke emlékművet, kőbe vésett lovakat, hol galambok örvénylenek és köröznek -
… és statikusság foglalja el a szerelem testét; tisztára és szürkére söpri. Fehér zaj hullámai törnek meg a fönyeven, mely nincs is ott. És a szalag véget ér.
Az indukáló fénye már ég.
Parker csak fekszik a sötétben, és a hologramrózsa ezernyi töredékét idézi. Csak egy hologram képes erre: 2 rendbehozva és megvilágítva minden apró darab feltárja a rózsa teljes képét. Ahogy tovább hullott deltába, magát látta már a rózsának: minden szétszóródott töredék felfedte teljességét, melyet sohasem fog megismerni - lopott hitelkártyák - kiégett külváros - bolygók együttállása egy idegen életében - tank ég egy országúton - egy lapos csomagocska kábítószer - egy betonon élesített rugós kés, éles, mint a fájdalom.
Azt gondolod, egymás töredékei vagyunk, s így volt ez mindig? Az európai út pillanata a törölt szalag szürke tengerén elhagyatva - közelebb van most, vagy valóságosabb, csak mert te is voltál ott?
Ő segített, hogy papírokat szerezzen, ő szerzett neki először munkát a LÉÉ-ben. Az ő múltjuk volt ez? Nem, a múlt a delta-indukáló fekete borítása, az üres szekrény és a vetetlen ágy. A múlt a gyűlölet a tökéletes testért, melyben akkor ébredt, ha elment az áram; a pedáltaxi sofőrön kitöltött dühe, és a visszautasítás: nem nézett vissza a szennyes esőben.
De minden töredék más szögből tárja fel a rózsát, emlékezett, de a delta átsöpört rajta mielőtt megkérdezhette volna magától, ez mit is jelent.
Copyright 1977 UnEarth Publications
Magyar fordítás: Molnár Dániel (Shareright 1995)
Kézirat gyanánt. Jelen kézirat bármilyen formában történő publikálása, nyilvánosságra hozatala szerzői jogokat sért - ezen jogokat Magyarországon minden bizonnyal a Valhalla Páholy birtokolja.
(Az 1 helyén az eredeti szövegben a “quantity” - mennyiség szó szerepelt.
A 2 helyén az eredeti szövegben a “quality” - minőség szó szerepelt.)